Csappantyús fegyverek

A rendszer lényege, hogy a franciakovás fegyverekre jellemző serpenyő helyébe egy kifúrt „lőkúp”  került. Maga a „csappantyú”  egy rézlemezből sajtolt, kis méretű kupak, amelybe az ütésre robbanó durranó-higanyt tettek, s ezt helyezték a fegyver megtöltése után a lőkúpra. A csappantyú feltalálását az angolok a magukénak tudják, Joseph Mantonnak (1760-1835) a kiváló puskaművesnek tulajdonítva az ötletet, azonban az amerikai szakértők más véleményen vannak. Szerintük Joshua Shaw (1776-1860) feltaláló volt az, aki megalkotta ezt az egyszerű és és ötletes alkatrészt. A „kakas”  kalapácsként működött, kézzel kellett felhúzni, ami az elsütő billentyű elhúzásával előrecsapott a lőkúpon ülő csappantyúra. A szúróláng a „gyújtólyukon”  keresztül bevágott a „lőportöltetbe”  és keletkező gázok kiröpítették a „lövedéket” ​

​​